3.fejezet

Sziasztok!
Nem hiszem, hogy sokan olvasnák a blogom,
de aki esetleg idetéved és tetszik neki amit írok
akkor nagyon-nagyon hálás lennék ha írnátok komment-et.
Tényleg nagyon sokat jelentene, mert így nem tudom,
hogy érdemes-e folytatni a blogot.....na mind1.
Ez a rész már később játszódik, és mit ne mondjak
pont illik a hangulatomhoz, ugyanis nem rég vesztem össze
az egyik legjobb barátnőmmel.Azért remélem tetszeni fog! :)
xxLucy

2010. július 24.

Holmes Chapel

*Lucy szemszöge*

Már tudtam, hogy itt a vég persze elugorhattam volna a kocsi elől, de teljesen leblokkoltam.Egyre közelebb ért az autó én pedig becsuktam a szemem felkészülve a halálra.Ám ebben a pillanatban mintha valaki felkapott volna az ölébe és ugrott velem egyet.Mikor kinyitottam a szemem megláttam Őt.Azokat a gyönyörű szemeket és éles vámpírfogakat.....Vámpírfogakat!?Mi a franc én azt hittem Stefan jó vámpír és Damon szokott öldökölni.De várjunk csak most megakar harapni?Abból nem eszel vámpírkám én smárolni akarok veled nem pedig vért adni!Oké úgy látszik megértette, mert visszahúzta a fogait.A szája egyre jobban közeledett az enyémhez.Már csak egy kicsi választott el az édes ajkaitól.Még közelebb kerültek egymáshoz és végre megt.....

-Miss Thompson azonnal keljen fel! - chhh köszönöm tanárnő igazán jókor ébresztett fel.Hogy mit is keresek nyári szünetben az iskolába?Mivel véletlenül - tényleg véletlen volt - felgyújtottam a kémia termet itt kell szenvednem az iskolába - most már csak - 2 napig.Na jó nem mondom azt, hogy nem vicces idegesíteni a tanárt, de Hazza nélkül unalmas az élet.Amúgy melyik az a tini aki nyáron nem a strandon lóg a haverjaival vagy alszik napokon át....ja persze én meg ugye még a suli többi "rosszfiúja".Vannak itt emósok, fiatal bűnözők meg motoros csávók és persze a kis Lucyke.Szar az élet, de így jár aki VÉLETLENÜL felgyújtja a kémia termet.Istenem már csak fél perc és szabadulhatok innen.Ééééés kicsengettek!

-Jól van gyerekek holnap várlak titeket!Ne késsen senki! - mondta az öreg banya khmm vagyis Blake tanárnő.Istenem ez a nő kész agyrém.Gyors kisprinteltem a suliból, felpattantam a deszkámra és gurultam is haza.Út közben azon gondolkodtam, hogy mit kéne csinálni ha haza érek.Lehet átmegyek Harry-hez.Mikor hazaértem berontottam a házba ami lehet. hogy hiba volt, mert anya annyira megijedt, hogy elejtett egy tányért.

-Lucy örülök, hogy itthon vagy de lehetnél egy kicsit halkabb is - dorgált le miközben a tányér darabjait szedte össze.

-Bocsi anya csak egy kicsit fel vagyok pörögve - nevetgéltem mint aki beszívót.

-Az sosem jelent jót ha te felpörögsz - sóhajtott egy nagyot anyu.

-Héé nem is igaz tök normális szoktam lenni! - anya "ezttesemgondolhatodkomolyan" szemmel nézett rám.

-Na jó LEHET, hogy igazad van - forgattam meg a szemeimet és elröhögtem magam ahogy anyu is.Gyors felmentem a szobámba átöltözni.Épp a szekrényem előtt álltam egy szál fehérneműben amikor fütyülést hallottam magam mögül.Megfordultam és persze, hogy az én drága barátocskám nézett át a szomszéd ablakból.Nem vagyok az a szégyenlős típus ezért úgy ahogy voltam odamentem a saját ablakomhoz és kinyitottam.

-Na mi van Styles élvezed a látványt? - kérdeztem és közben huzogattam a szemöldököm.

-De még mennyire Thompson - utánozta a mozdulataimat Hazz - Na és milyen volt a büntetés?

-Ohh ne is mond elaludtam és az öreg banya pont akkor ébresztett fel amikor Stefan a vámpírnaplókból leakart smárolni - szomorkodtam és közben kiültem az ablakba ahogy Harry is.

-Jajj szegénykém, de nem úgy volt, hogy te csak velem smárolhatsz baby?

-Menj a francba Styles! - próbáltam durcás képet vágni de elröhögtem magam.

-Amúgy akarok veled beszélni, ha felöltöztél gyere át - váltott át komolyabb hangnemre amit nagyon furcsálltam.Inkább nem szóltam semmit és vissza másztam a szobámba átöltözni.Egy egyszerű rövidgatyát és egy fehér toppot vettem fel.Gyors leszaladtam a konyhába egy almáért és indultam is kifelé, vagyis csak akartam, mert anya utánam szólt.

-Kicsim hová mész?

-Csak Harry-hez.Valamit akar velem beszélni.

-Oké de siess vissza, mert apáddal akarunk valamit mondani - mondta és visszafordult a tv-hez.Na jó ez a nap egyre furább.Nem szoktak így rákészülni arra, hogy mondanak valamit.Általában csak gyors elmondják és kész.Na mindegy.Mikor odaértem a szomszédba csak benyitottam.Már megszokták, hogy nem szoktam kopogni.Úgy tűnik csak Hazz van itthon ugyanis nagyon csöndes a ház.Felrohantam Harry-hez és vigyorogva berontottam a szobájába.Viszont amikor bementem a mosoly lehervadt az arcomról, ugyanis Hazz az ágy szélén ült és csak nézett ki a fejéből.Ő nem ilyen.Mikor észrevette, hogy itt vagyok egy mű mosolyt eröltetet az arcára, de én nem vettem be.

-Hazz mi a baj? - kérdeztem és leguggoltam elé.

-Lulu emlékszel, hogy még júniusba egyik nap bementünk anyuval Londonba és nem engedtük, hogy velünk gyere?

-Igen emlékszem.Tökre ki voltam borulva, mert akkor játszottak a mozikba egy tök jó filmet - emlékeztem vissza a nagy hiszti rohamomra.

-Na akkor azért nem jöhettél, mert nem akartam, hogy tudd, hogy izé..

-Bökd ki Styles! - pirítottam rá.

-Beneveztem az X-factor-ba! - mindezt összepréselt szemekkel hadarta el.Nekem pedig leesett az állam.Hónapok óta mondtam neki, hogy induljon, mert szerintem nagyon jó hangja van.Teljesen felpörögtem - nem mintha eddig nem lettem volna felpörögve - az én legjobb barátom indult az X-factor-ba ez tök király.

-Na-ne!Ez über szuper király! - lelkendeztem és elkezdtem ugrálni - Huhh már látom a címlapokat: Harry Styles a szexi énekes akiért lányok milliói odavannak, bemutatta legjobb barátját a nyilvánosságnak.

-Oké Lulu örülök, hogy örülsz, de léci had fejezzem be.

-Oksi bocsi.

-Na szóval egészen a táborig eljutottam, de ott kiderült, hogy csak akkor mehetek tovább ha elvállalom, hogy összeraknak még 4 fiúval.És hát én elfogadtam és most bejutottunk az élő showba!

-Na-ne,na-ne,na-ne!Ez elképesztő!Az élő showba?Büszke vagyok rád Hazz! - mondtam és könnyes szemekkel megöleltem az én legjobb barátomat.

-Jajj Lulu! - hallottam hangján, hogy ő is elérzékenyül - Viszont van itt még valami - mondta és eltolt magától én pedig kérdőn néztem rá - Tudod anyuval és a fiúkkal megbeszéltük, ha a műsor után is együtt marad a banda akkor elköltözök Londonba a fiúkkal együtt. - itt teljesen lefagytam.Örültem Hazza sikerének, de legszívesebben tombolni tudtam volna.Ez most önzően fog hangzani, de nem akartam, hogy Harry elmenjen.De mivel tudom mennyit jelent ez neki ezért most én erőltettem mosolyt az arcomra.

-Biztos tök jó buli lesz.Igazi pasi birodalmat csináltok.

-Nem is haragszol?

-Nem vagyis inkább szomorú vagyok, mert nagyon fogsz hiányozni.Ígérd meg, hogy minden nap vagy legalább hetente beszélünk skype-on vagy valami.

-Persze ez nem kérdéses!Ohh Lulu úgy szeretlek! - ölelt meg újra.

-Én is Hazz!Én is.Viszont nekem mennem kell, mert anyuék is akarnak beszélni velem. - sóhajtottam és kibontakoztam az öleléséből.

-Okés de utána visszajössz?

-Persze. - gyors megpusziltam és siettem is haza.Otthon volt már apa is és anyával a kanapén ültek.Amikor bementem leültettek az egyik fotelba.

-Valami rosszat csináltam - kérdeztem és közben azon gondolkodtam mi rosszat csinálhattam az elmúlt napokban.

-Nem kicsim.Anyáddal szeretnénk valamit bejelenteni - szólt apa határozott hangon és megfogta anyu kezét.Ezután anya folytatta.

-Tudod amelyik cégnél apád dolgozik annak van egy vállalata New York-ban - ohh kérlek ne azt mond amire gondolok - ahova felkérték apádat dolgozni.Ő pedig elfogadta szóval ez azt jelenti, hogy odaköltözünk - ma már másodjára fagytam le.Még is azt mondta amitől tartottam.Nos két lehetőségem van:1.Eljátszom a hiszti királynőt akinek semmi sem jó és sírva és üvöltve felrohanok a szobámba, majd bezárkózok és nem jövök ki egy hétig.2.Örülök apa sikerének és úgy teszek mintha nagyon örülnék neki. Nos ezek közül a lehetőségek közül egyik se tetszik.Lehet legközelebbre ki kéne találni egy 3.-at.Na de vissza a valóságba.Ott ült velem szembe az a két ember akiknek köszönhetem a mostani életem.Ha ők nincsenek lehet, hogy még mindig valamelyik árvaházba rohadnék.Kérdem én?Igazságos e kiborulni és kiabálni velük amikor is ők mindig a legjobbat akarták nekem és mindent megadtak számomra.A válaszom nem.Látom a szemükben a kalandvágyat és tudom mennyire szeretik a munkájukat.Itt az idő hangosan is mondani valamit.

-Ez-ez szuper! - próbáltam minél lelkesebben beszélni és sikerült is.

-Tényleg kicsim?Örülsz neki?Nem is hiszed el, hogy most mennyire megkönnyebültem - sóhajtott anyu és könnyes szemekkel átölelt őt követte apu.

-Persze, hogy örülök hisz ha ti örültök akkor én is - mosolyogtam - csak van itt valami.Mi lesz Harry-vel? -kérdeztem inkább magamtól mint tőlük és szó szerint elkezdtem bőgni.Soha nem sírtam még ennyire.Anya próbált nyugtatni, de én csak sírtam és sírtam.10 perc után rájöttem, hogy ezzel nem megyek semmire ezért úgy döntöttem átmegyek elmondani Harry-nek.Megöleltem anyáékat és úgy ahogy voltam kisírt szemekkel át trappoltam a szomszédba egyenesen Hazza szobályába.Benyitottam és egyenesen Harry ölébe vetettem magam és ott sírtam tovább.

-Te jó ég Lulu!Mi történt? - kérdezte miközben magához húzott.

-El-el fogunk költözni - böktem ki két szipogás között.

-Hová Liverpoll-ba vagy Bristol-ba?Jujj esetleg London-ba? - lelkesedett be Hazz és elkezdett valami hülye táncot járni.

-Nem Hazza....New York-ba. - mondtam szinte suttogva és lehajtottam a fejem.

-Hogy hova? - kérdezte 1 oktávval magasabb hangon.
-New York-ba.Erről akartak velem beszálni anyuék.
-De ugye mondtad, hogy nem akarsz menni?
-Nem, nem mondtam.Nem csinálhatom meg azt apuékkal, nem érdemlik meg.
-Lucy!Most komolyan, miért csinálod ezt velem?Pont most amikor végre valóra válik az álmom!Tudod én azt hittem barátok vagyunk,de azt hiszem tévedtem.Soha többé nem akarlak látni! - vágta hozzám a szavakat és kiviharzott a szobából, és ha jól hallom a házból is.Itt nem bírtam tovább keserves sírásba kezdtem.Ma már másodjára.

*

Miután sikerült összeszednem maga haza jöttem és azonnal felrohantam a szobámba.Az óta itt ülök és csak nézek ki a fejemből.Anyuék próbáltak bejönni, de bezártam az ajtómat.Viszont annyit mondtak, hogy hamarabb ki kellene mennünk Amerikába, ezért holnap kora reggel elutazunk ami azt jelenti, hogy még ma el kell mennünk Londonba.Csak pár bőröndöt viszünk a többi cuccunkért majd visszajövünk.Na igen Harry...azóta már hazament de besötétítette a szobáját tehát nem látok át hozzá.Rájöttem, hogy Anne-ék tudtak a költözésünkről szóval nem kérdezősködtek, hogy mi van Harry-vel.

-Lucy drágám tudom, hogy szomorú vagy, de kezdjél el pakolni,mert nemsokára indulnunk kell.

-Oké anyu máris pakolok.

Na akkor lássunk hozzá.Két óra szenvedés után sikerült a legszükségesebb dolgaimat összepakolni.Tudtam, hogy még visszajövünk ezért nem pakoltam be olyan sok cuccot.Lecipeltem a bőröndöket, apa pedig betette őket a kocsiba.És jött az a rész amit nagyon nem vártam ami nem volt más mint elköszönni  Gemmáéktól ugyanis ők Londonban lesznek mikor visszajövünk.Nagy nehezen kivonszoltam magam a kocsihoz ahol már ott állt Annie és Gemma, viszont Harryt sehol nem láttam.

-Gemm nem tudod hol van Harry?

-Sajnálom Lucy, de nem hajlandó kijönni a szobájából.Mondtuk neki, hogy most mentek, de azt mondta nem érdekli.Annyira sajnálom - mondta könnyes szemekkel és magához húzott.Nagyon szeretem Gemmát. ha volt valami pasi problémám mindig megbeszélhettem vele.Olyan volt ő nekem mint a nővérem. - Nagyon fogysz hiányozni te kis hülye - kezdett el még jobban sírni.

-Te is nekem Gemm! - válaszoltam és csak egy kicsi választott el attól, hogy megkönnyezzek, de eldöntöttem, hogy ezentúl nem fogok többet sírni.

-Jajj Lucy drágám! - rohant oda hozzám Anne - Annyira sajnálom, hogy összevesztetek Harryvel.Nagyin fogysz hiányozni!

-Te is nekem! 

Míg anyuék elbúcsúztak beszálltam a kocsiba.Nem bírtam ki, hogy ne nézzek fel Harry szobájához.Hiba volt.Ott állt az ablak előtt és engem nézett kisírt szemekkel.Mikor észrevette, hogy nézem csak vágott egy grimasz és elhúzta a függönyt.Ennyi eddig tartott a fogadalmam.Éreztem ahogy egy sós könnycsepp végigfut az arcomon.Viszont csak ennyi volt az egész, csak egy könnycsepp.Nem akartam ma már többet sírni.Még egyszer kinéztem,de már tényleg nem volt ott, viszont az eső közben eleredt.Illik a hangulatomhoz.Közben anyuék is beszálltak.Láttam anya arcán, hogy nagyon sírt.Anne volt a legjobb barátnője.

-Indulhatunk drágám? - kérdzte apu szinte suttogva.Én csak bólintottam, mire apu beindította a motort.

Hát tényleg ennyi lett volna?Eddig tartott a barátságunk?Úgy látszik igen.Nem csak az itteni életet vesztettem el, hanem a legjobb barátomat.Vagyis most már csak a volt legjobb barátomat.