2.fejezet

*Lucy szemszöge*

Reggel arra keltem, hogy apa pakolja ki a dobozokat a szobámból.Úgy látszik ez a nap is eljött:költözünk.

-Jó reggelt apa - mondtam neki.Szerintem nem vette észre, hogy felkeltem mivel annyira megijedt, hogy elejtette a dobozt.Szerencsére a plüsseim voltak benne szóval nem tört össze semmi.

-Neked is kicsim! Öltözz fel és gyere le enni, mert 1 óra és indulunk!

-Oké már is megyek - felkeltem az ágyikómból és indultam a fürdőbe átvenni a cuccaimat.Mivel voltam olyan előrelátó-na jó igazából anya mondta-ezért már tegnap kikészítettem a ruháimat.Mikor kész lettem visszamentem a szobámba ami már teljesen üres volt.Úgy tűnik amíg öltöztem ki vitték az ágyat is.Lefutottam a konyhába ami szintén üres volt csak anya volt bent és éppen telefonált.Mikor meglátott gyorsan elköszönt attól akivel éppen beszélt és elindult felém.

-Jó reggelt drágám!Jól aludtál? - kérdezte miközben felkapott és nyomott egy puszit az arcomra amit viszonoztam.

-Igen csak egy kicsit izgulok, hogy milyen lesz az új hely.

-Ne izgulj biztos hamar találsz barátokat - mosolygott le rám és közben ki mentünk a kocsihoz.Na persze mintha én olyan könnyen barátkoznék.Eddig egy évig jártam rendes suliba - ugyanis az árvaházba voltak külön tanáraink ezért nem jártunk suliba - de ez alatt az egy év alatt nem igen találtam barátokat.Na jó mindenkivel jóban voltam de igazi barátaim nem nagyon voltak.Miközben ezeken gondolkodtam már kiértünk a kocsihoz amibe anya beültettet.Úgy látszik ma itt fogok ebédelni, ugyanis már dél elmúlt.Úgy tűnik elég sokáig aludtam.Anyu odaadta az ebédemet és ment is vissza felügyelni a költöztetőket, nehogy széttörjenek valamit.Én kényelmesen elhelyezkedtem és neki is láttam a finom szalámis szendvicseknek.Hamar elpusztítottam őket, ezért inkább figyeltem ahogy pakolnak be a költöztető kocsikba.Körülbelül 10 perc múlva beszálltak apuék.

-Na kicsim indulunk szóval készülj fel mert 3 órás az út.

-Remek akkor alszok egyet - mondtam és az ablaknak döntöttem a fejem.

                   *

-Lucy ébresztő! Megjöttünk! - anya hangja rángatott ki az álom világból.Kinyitottam a szemem és egy gyönyörű házat pillantottam meg.

-Elképesztő! 

-Tetszik? - kérdezte apa mosolyogva és ki segített a kocsiból.

-Tetszik-e?Imádom!Stip-stop az emeleti szoba! - kiáltottam.Anyuék csak nevettek rajtam.

-Úgy is azt szántuk neked.Menj be nyugodtan már be van rendezve, új bútorok is vannak - mondta anya és apuval elindultak kipakolni a nemrég megérkezett költöztető kocsikból.Én meg mint a rakéta startoltam fel az emeletre és nyitottam be azon az ajtón amin az állt, hogy Lucy.Amikor megláttam a szobámat azt hittem végem van.Egyszerűen elképesztően über király volt.

-Anya,apa imádlak titeket! - üvöltöttem le és bevetettem magam az ágyba.Lentről hallottam apuék nevetését.

-Örülünk neki.Ne felejtsd el holnap iskola! - kiabált vissza anya.Jajj tényleg el is felejtettem.Nem akarok iskolába menni.Na mindegy megkeresem a fürdőt, megfürdök és fekszek le aludni.Ki mentem a folyosóra és meg is találtam a keresett helyiséget.Szerencsére pont az én szobám mellett van.Gyorsan megfürödtem és rohantam is vissza szobámba.Még mindig nem hiszem el, hogy ilyen jó szobám van.Gyors bebújtam az ágyba és el is nyomott az álom.

*

Másnap semmi kedvem nem volt iskolába menni.Miután megreggeliztem elköszöntem anyutól és beültem apu mellé a kocsiba.Körülbelül 10 perc kocsikázás után megékeztünk a sulihoz.Apa bejött velem, mert még beszéltünk az igazgatóval.Elmondta mennyire örül, hogy ide fogok járni és reméli, hogy jól fogom érezni magam.Elég szimpatikusnak tűnt remélem a tanárok és a diákok is ilyen kedvesek lesznek.Miután beszéltünk az igazgatóval apa is elköszönt, mert mennie kellett dolgozni.

-Apa nem akarom, hogy elmenjél.

-Jaj kincsem ígérem jól fogod magad érezni és miután végeztél rögtön jövök érted - nyugtatott és nyomott egy puszit a homlokomra.

-Ígéred?

-Ígérem kicsim.De most már mennem kell.Szeretlek!

-Én is szeretlek! - még integettem neki amíg el nem tűnt a szemem elől.Az igazgató nő mellém lépett és megfogta a kezem.

-Gyere elkísérlek az osztálytermedig - mosolygott le rám amit én viszonoztam.Nem sokkal később megálltunk egy ajtó előtt.Az igazgató nő mondta, hogy menjek be nyugodtan tudják, hogy jönni fogok.Miután ő is elment nagy nehezen rávettem magam és benyitottam a terembe.Mikor beléptem az osztályterembe minden szempár rám szegeződött.Ezzel mit sem törődve sétáltam oda a tanári asztalhoz.

-Te vagy az új diák igaz? - kérdezte a negyvenes éveiben járó szemüveges néni.

-Igen. A nevem Lucy Thompson  - próbáltam minél magabiztosabb hangon válaszolni ami sikerült is.Erre csak bólintott és felállt az asztalától.

-Gyerekek bemutatom az új osztálytársatokat a neve Lucy Thompson legyetek vele kedvesek. - mondta a diákoknak akik érdeklődve néztek rám, majd felém fordulva folytatta:

-Én vagyok az osztályfőnök remélem jól fogod érezni magad.Még van egy szabad hely a leghátsó sorban ülj le oda. - mosolygott és visszaült az asztalhoz.

Magabiztos léptekkel sétáltam a kiszemelt padhoz és közben mindenkire rámosolyogtam.Örömmel vettem észre, hogy mindenki visszamosolygott rám.Odaértem a padhoz és lepakoltam majd leültem.Abban a pillanatban kivágódott az ajtó és egy fürtös, zöld szemű kisfiú lépett be rajta.

-Elnézést a késésért tanárnő. Elaludtam.

-Semmi baj Harry de legközelebb ne forduljon elő - szólt rá a tanárnő erre - ezek szerint - Harry csak bólintott.Megindult hátra pont oda ahol én ültem ugyanis a kétszemélyes pad egyik helye még üresen állt.Úgy tűnik ő lesz a padtársam.Mikor észrevett először meglepődött de utána elmosolyodott.Mikor ideért leült és felém fordult.

-Szia én Harry vagyok.Biztos te vagy az új lány.

-Igen én volnék.A nevem Lucy.

-Hmm Lucy én inkább Lulu-nak foglak hívni az sokkal jobban tetszik - vigyorgott rám ami engem is mosolygásra késztetett.

-Oké de csak te hívhatsz így!

-Most megtisztelve érzem magam.

-Érezd is - vágtam rá és elnevettem magam ahogy ő is, amiért ránk szólt a tanár.

A szünetekben beszélgettem a többi diákkal is de Harry végig velem volt aminek nagyon örültem.Kérdezgettek minden féléről, hogy honnan jöttem, mi a kedvenc kajám, kik a szüleim.Nos az utóbbi kérdésnél egy kicsit tétováztam de végül elmondtam nekik az igazat.

-Tudjátok én nem ismerem a szüleimet ugyanis örökbe fogadtak - itt nagy csend lett és mindenki tátott szájal nézet rám.Én csak megvontam a vállam és elővettem a kaját amit anyu csomagolt.Harry észrevette, hogy nem nagyon akarok erről beszélni ezért gyorsan elterelte a témát.Amiért ismét hálás voltam.Egyébként kiderült, hogy Harry a szomszédunk aminek elképesztően örültem.Órák után Harryvel nevetgélve sétáltunk ki a suliból.A parkolóba megláttam aput ezért elköszöntem Harry-től.

-Örülök, hogy megismertelek Lulu!

-Én is Harry!Amúgy anyud jön érted, mert ha nem szívesen elviszünk. 

-Az nagyon jó lenne, de nem akarok a terhetekre lenni.

-Ugyan Hazza a szomszédban laksz szinte ugyan ott ahol mi.

-Hazza?Nekem is van becenevem?Ez tök klassz! - lelkesedett be.Észre sem vettem, hogy azt mondtam Hazza.Egész nap egy beceneven törtem a fejem úgy látszik a Hazza lett a legjobb.

-Igen Hazza.De gyere apa már elalszik mire odaérünk.

-Köszönöm mégegyszer.hogy elvisztek.
-Ugyan már Hazza mondom, hogy semmiség - közben odaértünk a kocsihoz ahol már apa várt minket.
-Szia apa!Ő itt Harry az osztálytársam,padtársam és egyben a szomszédunk is.
-Jó napot Mr.Thompson! - köszönt Hazz és kezet fogott apuval.
-Ugyan fiam hívj csak Georg-nak! - mosolygott rá apu.Beszálltunk a kocsiba és akkor vettem észre, hogy anyu is ott van.Gyorsan nyomtam egy puszit az arcára.Neki is bemutattam Harry-t és már indultunk is haza.MIkor a házhoz értünk anyuék bementek én meg elkísértem Harry-t a házukig.
-És mond Lulu melyik a te szobád?
-Az amelyiknek az egyik ablaka a házatokra néz - mutattam meg neki.
-De jó ott pont az én szobám van! Így látni fogjuk egymást - vigyorgott.
-Ez tök szuper!Majd beszélgetünk az ablakból.
-Igen ez jó ötlet.Lulu ezúttal megfogadom, hogy én leszek a leges-legjobb barátod az idők végezetéig.És, hogy soha nem hagylak magadra! - ölelt meg nekem pedig könnyek gyűltek a szemembe.
-Jajj Hazza!Ígérem én is melletted leszek bármi történjék is!Legjobb barátok örökre? - nyújtottam neki a kisújam ö pedig viszonozta a gesztust.
-Legjobb barátok örökre!