2002. szeptember 12.
London
*Lucy szemszöge*
Pakolás,pakolás,pakolás ebből állt az egész napom a helyett, hogy elmentünk volna anyuval meg apuval sétálni vagy valami.Már most nem tetszik ez az egész költözéses cucc pedig még csak most tudtam meg.Pedig már kezdtem megszokni ezt a várost....na mind egy lehet, hogy az a Holmes Chapel se lesz olyan rossz hely.Majd meglátjuk.
- Lucy kész a vacsora! - kiabált fel a konyhából anyu.
Na végre majd éhen halok.Gyorsan felpattantam az ágyról talán túl gyorsan is ezért egy kicsit megszédültem, de ez sem érdekelt csak futottam le a konyhába,hogy minél hamarabb ehessek a fincsi vacsiból.Út közben majdnem fellöktem aput aki éppen a tv-t szerelte szét a nappaliban.Mikor beléptem a konyhába megéreztem a fincsi pizza illatát.Hm a kedvencem.Nyomtam egy gyors puszit anya arcára aztán már neki is láttam a finom sonkás sajtos pizza elfogyasztásához.Nagyban ettem amikor apa bejött a konyhába.Valamit beszéltek anyával de nem nagyon figyeltem rájuk,jobban lekötött az evés.Mikor végeztem már nem voltak sehol,gondolom elmentek pakolni.Gyorsan elmosogattam aztán indultam vissza a szobámba rámolni.Egy óra múlva végeztem is ezért lementem a nappaliba ahol ott voltak anyuék is.
-Lucy van kedved filmet nézni? - kérdezte apu és odasétált a laptophoz ugyanis a tv-t már elpakoltuk.
-Jujj nézzük meg az Oroszlán Királyt az a kedvencem - itt bevetettem a jól bevált boci szemes nézésemet.
-De azt már annyiszor láttuk - nyavalygott apu aki gondolom már előre kitervezte, hogy mit nézzünk.
-Kérlek,kérlek,kérleeek! - kérleltem és elnyújtottam az utolsónál az e betűt,hogy még hatásosabb legyen.
-Persze persze akkor elmesélnéd nekem az elejétől a végéig, hogy miről szólt?
-Te jó ég már ilyen késő van?Ideje lenne aludni kisasszony!
-Háhh csak azért mondod, mert nem tudod miről szól mivel még egyszer se nézted végig.
-Oké beismerem talán egy kicsit elbóbiskoltam de csak egy KICSIT!
-Na persze!Mindegy én most megyek aludni.Álmodjatok Lucy-kel! - gyorsan megpusziltam őket és már rohantam is fel a szobámba - ami már üres volt - gyorsan fogat mostam és utána bedőltem az ágyba.Szinte abban a pillanatban elrepültem az álmok szigetére.
A következő rész tartalmából:
"Mikor beléptem az osztályterembe minden szempár rám szegeződött.Ezzel mit sem törődve sétáltam oda a tanári asztalhoz.
-Te vagy az új diák igaz? - kérdezte a negyvenes éveiben járó szemüveges néni.
-Igen. A nevem Lucy Thompson - próbáltam minél magabiztosabb hangon válaszolni ami sikerült is.Erre csak bólintott és felállt az asztalától.
-Gyerekek bemutatom az új osztálytársatokat a neve Lucy Thompson legyetek vele kedvesek. - mondta a diákoknak akik érdeklődve néztek rám, majd felém fordulva folytatta:
-Én vagyok az osztályfőnök remélem jól fogod érezni magad.Még van egy szabad hely a leghátsó sorban ülj le oda. - mosolygott és visszaült az asztalhoz.
Magabiztos léptekkel sétáltam a kiszemelt padhoz és közben mindenkire rámosolyogtam.Örömmel vettem észre, hogy mindenki visszamosolygott rám.Odaértem a padhoz és lepakoltam majd leültem.Abban a pillanatban kivágódott az ajtó és egy fürtös, zöld szemű kisfiú lépett be rajta.
-Elnézést a késésért tanárnő. Elaludtam"
-Lucy van kedved filmet nézni? - kérdezte apu és odasétált a laptophoz ugyanis a tv-t már elpakoltuk.
-Jujj nézzük meg az Oroszlán Királyt az a kedvencem - itt bevetettem a jól bevált boci szemes nézésemet.
-De azt már annyiszor láttuk - nyavalygott apu aki gondolom már előre kitervezte, hogy mit nézzünk.
-Kérlek,kérlek,kérleeek! - kérleltem és elnyújtottam az utolsónál az e betűt,hogy még hatásosabb legyen.
-Oké legyen az Oroszlán király - mondta apa és színpadiasan sóhajtott egy nagyot, hogy neki ez mennyire rossz.Hát ez van apuci a boci szemeknek senki nem tud ellen állni.Persze anyu csak nevetett rajtunk, de nálunk az ilyen kis "viták" mindennaposak.Amikor anyu meg apu örökbe fogadott nem nagyon beszéltem velük ugyan is féltem tőlük persze nem azért ,mert olyan félelmetesek voltak,csak az árvaházban nem bántak velünk kesztyűs kézzel.Persze egy idő után rájöttem, hogy itt nem fognak bántani és, hogy ők tényleg szeretnek nem úgy mint az előző szüleim akik szépen magamra hagytak.Mindegy is nem szeretek a régi életemről beszélni inkább próbálom elfelejteni azt ami régen történt velem.Örülök neki, hogy ilyen kedves emberek fogadtak örökbe.Na visszatérve a valóságba éppen próbáltam elhelyezkedni a kanapén, de nem nagyon ment.Mivel nem találtam kényelmes pózt, nemes egyszerűséggel belefeküdtem anya és apa ölébe.A lábam apa ölében a fejem pedig anyuéban.Apu elindította a filmet és már rá is tapadt a szemem a laptopra.A film felénél járhattunk amikor hallottam, hogy valaki nagyban horkol persze az a valaki apa volt.Úgy látszik most tovább bírta mint múltkor.A rekordja 50 perc, de az is csak azért volt, mert folyton rugdostam nehogy elaludjon.Anya szereti ezt a mesét aminek örülök mert nekem - mint már említettem - ez a kedvencem.Már 20-szor láttam ha nem többször.Mikor vége lett a filmnek felkeltettük aput aki persze úgy tett mintha nem is aludt volna el.Na persze ezt nem tudod kimagyarázni apu.
-Lulu nem tudom mit láttál vagy hallottál de én egész végig fent voltam.-Persze persze akkor elmesélnéd nekem az elejétől a végéig, hogy miről szólt?
-Te jó ég már ilyen késő van?Ideje lenne aludni kisasszony!
-Háhh csak azért mondod, mert nem tudod miről szól mivel még egyszer se nézted végig.
-Oké beismerem talán egy kicsit elbóbiskoltam de csak egy KICSIT!
-Na persze!Mindegy én most megyek aludni.Álmodjatok Lucy-kel! - gyorsan megpusziltam őket és már rohantam is fel a szobámba - ami már üres volt - gyorsan fogat mostam és utána bedőltem az ágyba.Szinte abban a pillanatban elrepültem az álmok szigetére.
A következő rész tartalmából:
"Mikor beléptem az osztályterembe minden szempár rám szegeződött.Ezzel mit sem törődve sétáltam oda a tanári asztalhoz.
-Te vagy az új diák igaz? - kérdezte a negyvenes éveiben járó szemüveges néni.
-Igen. A nevem Lucy Thompson - próbáltam minél magabiztosabb hangon válaszolni ami sikerült is.Erre csak bólintott és felállt az asztalától.
-Gyerekek bemutatom az új osztálytársatokat a neve Lucy Thompson legyetek vele kedvesek. - mondta a diákoknak akik érdeklődve néztek rám, majd felém fordulva folytatta:
-Én vagyok az osztályfőnök remélem jól fogod érezni magad.Még van egy szabad hely a leghátsó sorban ülj le oda. - mosolygott és visszaült az asztalhoz.
Magabiztos léptekkel sétáltam a kiszemelt padhoz és közben mindenkire rámosolyogtam.Örömmel vettem észre, hogy mindenki visszamosolygott rám.Odaértem a padhoz és lepakoltam majd leültem.Abban a pillanatban kivágódott az ajtó és egy fürtös, zöld szemű kisfiú lépett be rajta.
-Elnézést a késésért tanárnő. Elaludtam"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése